Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)
Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója
Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 117 tette nemes fellépésének fontosságát, sőt becsét is az utókor előtt. Vahot Imre lapjában jelent meg 1845. októberben Szeverin ügyes levele, mely minden rövidsége mellett Petőfinek költői jellemét talán hívebben festi le, mint magának Gyulainak egész essay-je; noha Szeverinnél sem hiányoznak a túlzó és elhibázott vonások. De ez az egész felszólalás elhangzott nemcsak az írói körökben, hanem úgy látszik a nagy publicumnál is; emelhette csendben ugyan a költői hírt, de a félreismert jellemet nem rehabilitálhatta. Mert nem szabad elfelejteni, hogy Petőfi az egész 1845. éven át kizárólagosan csak Vahot Imre „Pesti Divatlapjá"-ba írt és hogy éppen csak üzleti fogást kerestek a nagy publicumban a Szeverin álnév mögött Mindenesetre nem volt oly nagy ügyesség ez álnév, mint maga a levél. Szeverin még többször nyilatkozott Petőfi költészetéről. De a költő képe mindinkább eltorzíttatott; naprólnapra hibásabban Ítélték meg — Magyarországon. Annál helyesebben kezdik már megítélni és becsülni a határon túl. Petőfi csakugyan korán, huszonkettedik évében tapasztalta, hogy mily igaza volt a híres görlitzi csizmadiánakamystikus philosophusteutonicusnak : „Amit hazám eldob, azt örömmel fogják felszedegetni az idegen népek." Megjelent Bécsben még 1845-ben, noha 1846 évszámmal, az első német fordítás Petőfiből Dnx Adolftól. Megvannak nagy hibái a könyvecskének; de a prioritás dicsőségét