Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)
Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója
•100 Petőfi-Könyvtár vagy nem rég halottakhoz tartozik, addig annál nehezebb őt helyesen megítélni, minél nagyobb ember volt. Ez is psychologiai törvényen alapszik. De Gyulai csakugyan lelt bizonyos kész nézeteket. De ő ezeket nem hogy kritizálta volna, hanem még tovább fejlesztette.*) Tehát Petőfi legfiatalabb korából fennmaradt, régi előítéleteknek fejlesztője lett e különben oly szép essay! Arra nem gondolt szerző, hogy kortársnak kétszer óvatosnak kell lennie mindenütt. Mindez tehát nem Gyulai hibája; ő nem tehetett arról, hogy csak egy trienniuinmal volt fiatalabb Petőfinél és hogy ennek családja és számtalan barátjával közelebb ösmeretségben állott, kiktől talán öntudatlanul, de mégis csak elfogadott egy vagy más túlzást. Szóval Gyulai mig egyrészt nagyon szerencsés helyzetben volt, mint költőnk biográfusa, addig más*) Mily contradictio ín adiecto rejlik e máig általánosan divó felfogásban! Azt akarják, hogy Petőfi par excellence „népköltő" legyen ; de már azt, hogy mint népköltő állítólagos „nyers" és „pórias" fordulatokkal éljen, azt — bűnül rójják fel neki Ő legyen „népköltő", de éljen szaloniasan ! Ha ezt csak irodalmi zsibárusok tennék, kik viselt véleményekkel üzérkednek, akkor nem volna szükséges türelmét veszteni és haragosan beleszólani, hanem országszerte hirdetik még a Gyuláik is az ily légből kapott követelményeket és vádakat. Mig Shakspere, Goethe legmerészebb kifakadásait, valóban pórias fordulatait észre sem veszik vagy éppen helyeslik, addig Petőfi müveiben lesik az úgynevezett „pórias", „nyers", „cynicus", „vastag" helyeket. (Meltzl jegyzete.)