Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Függelék

Szemelvények 87 ARANY JÁNOSNÁL. Csendes magányból a mézeshetek után Újra belépek a nagy világ zajába, Hol annyi sáros láb gonoszul, vagy bután Kedélyemnek fejér köntösére hága. Mielőtt ott lennék a nagy kőhalomban, A fővárosban, hol oly hűsen fuj a szél, Egyet pihenek még kicsi hajlékodban, Leülök, barátom, meleg tűzhelyednél. Üdvözlégy másodszor! . . . a tavasz tarkállott, Amidőn először látogattalak meg, Most bús egyformaság födi a világot, Bús egyformasága a mogorva ősznek; De e ború, ámbár eddig egyetérzék A természettel, most nem sérti kedvemet, Hisz magammal hordom a tavasz egy részét, És a legszebbik részt, kis feleségemet. Ime feleségem ... hej be szép az élet, Mikor az ember igy másodmagával van, Akármit huhognak, akármint Ítélnek A magányos baglyok szomorú odvokban. Leestem ugyan a szabadság szárnyáról, Be vagyok keritve egy kis karikába, De mért kívánkoznám ki e karikából, Mikor minden gyönyör ide van bezárva ?