Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Függelék

84 Petőfi-Könyvtár Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja, Melynek csengése a rónákon keresztül Vándorol s a világ zaja nem zavarja. S ez az igaz költő, ki a nép ajkára Hullatja keblének mennyei mannáját. A szegény nép! Olyan felhős láthatára, S felhők közt kék eget csak néha napján lát. Nagy fáradalmait, ha nem enyhiti más, Enyhítsük mi költők, daloljunk számára, Legyen minden dalnak egy-egy vigasztalás, Egy édes álom a kemény nyoszolyára. Ezen gondolatok elmém környékezték, Midőn a költői szent hegyre jövék fel; Mit én nem egészen dicstelenül kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel! Petőfi Sándor.