Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

70 Petőfi-Könyvtár semmi baja, legföljebb a pénzét lopják ki a zsebéből, az megesik az ostoba falusi emberen. Azért öcsém Jankó, sok pénzt ne hozz magaddal, beéred egypár száz pengővel is." Jön aztán levél nagy, hajtásos papiron, komolyan lepecsételve, benne csak ennyi: „Mért nem irsz, Jankó?" Arany erre szinte nagy papiron ennyit akar válaszolni: Xsak", de aztán mégis hosszú levél lesz a csak szócskából. Szójátékok, vidám ötletek, majd Arany csöndes elkeseredései a humor megvilágításában, ezer tréfa, élez egymásra, másokra, önmagukra, kápráztató vegyülékben, színben és változatban kergeti egymást. Petőfi angol-magyar levelet is ir: „My dear Dzsenkó! Aj em itthagying Debreczent . . ." Arany Szalonta helyett Schweinhausent ir levele fölé, szóval jókedvük ezer formát és alkalmat talál a megnyilatkozásra. Arany gúnyja: önirónia, Petőfié kíméletlen, büszke és félelem nélkül való. Ha humorról van szó, Arany jobban meglátja a dolgok komikumát, viszont a gúny Petőfi eleme. Nem kímél senkit s nem hallgat el semmit. Aki csak egy parányit is ellenszenves neki: kegyetlenül nevetségessé teszi s nem törődik vele, ha érzékeny pontokat is érint. Mennyi gúny abban a pár sorban, mikor Tompáról, mint Gömör vármegye csillagáról ír, vagy mikor később már nevén sem nevezi, csak „más ember levelének" mondja az irását. És mennyi mélységes, megvető lenézés ott, hol a népgyülésről irva igy nyilatkozik a kormány-