Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)
Petőfi és Arany levelezése
Petőfi és Arany levelezése 65 kell megfizetni, — épp ily drága sokszor az egyén boldogsága is. Petőfi leveleit már szerelmi vonatkozásai is részben föléje helyezik Aranyéinak. Röpkén odavetett, látszólag jelentéktelen megjegyzésein boldogságáról, vagy boldogtalanságáról, nem lehet könnyelműen és felületesen átsiklanunk. Ő vágyott a családi boldogságra s atnig nem érte el : másoknál gyönyörködött benne. Nemcsak Aranyt magát szerette, de szerette családját is, feleségét, gyermekeit. Arany Laczival eljátszik, mikor először fordul meg Szalontán, bájos gyermek-verset is ir neki. Úgy a gyerekeket, mint az asszonyt mindig köszönti, tiszteli, csókolja. Jól érzi magát Arany családjának körében. Kerényi Frigyesnek irva lelkesült elragadtatással „élete legszebb napjai" közé sorolja a náluk töltött hetet.*) Másokkal szemben azonban nagyon tartózkodó Szalontán, csak az egy Balogh János tetszik neki, ki Aranynak is jó embere. Balogh mulat is velük Szalontán, sőt később Debreczenbe is bejön Aranynyal s ott a „Biká"-ban rövid tréfás versekkel csipkedik egymást, melyeket ott rögtönöznek. Arany ugyanily meleg érzésekkel érez Petőfi családja iránt. Tiszteli Szendrey Júliát s bár tréfálkozva néha megemlíti félelmét, hogy a házasság *) „Egyfelől a komoly vidámságú családapa, másfelől a vidám komolyságú családanya s előttünk a két fecsegő, virgoncz gyermek, egy szőke leányka s egy barna kis fiú . . . ilyen koszorú övezi szivemet." Petőfi-Könyvtár. IX. 5