Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

44 Petőfi-Könyvtár lelkem, barátom, hogy Juliskámat oly távol hagyjam, nem lehet". Arany erre a levélre, hol először emlitődik Szendrey Júlia a levelezésben, bizalmasan válaszolja, hogyha elmarad a külföldi út, Petőfi bizonyára legközelebb Szatmárba rohan s reménykedik, hogy akkor tán megint meglátogatja. Hivja is nagyon, de aztán évődve mondja: „Furcsa azt kivánni Leandertől, hogy midőn Herojához sietve átússza a Hellespontot, a fekete tengerben is kanyarodjék egy nagyot". Arany jól sejtett, Petőfi csak ügyeit hozza rendbe Pesten, biztosítani akarva anyagi helyzetét házassága miatt, aztán Felsőmagyarországba indul, Aranynak London helyett Bejéről ir. Tompa Mihálytól és juüus 13-án megint Szatmáron van. Innen irja augusztus 6-án gyönyörű verses levelét Aranyhoz, egyúttal eljegyzését is tudatva vele. Arany meghatottan válaszol: „soha ez igénél jobban nem vártam semmit, mert köztünk legyen mondva, mindig tartottam valamely galibától és konkolytól." Ugyancsak innen — augusztus 17-én — panaszkodik Aranynak vőlegényi napjai nyomorúságáról. „Utolsó kinnlétemben — irja apósáról — valami tiz vendég szemeláttára oly hidegen viselte magát irányomban, mint valami jegesmedve, úgy, hogy én tökéletesen jégcsappá fagytam volna, ha mátkám napvilág-pillantásai nem óvnak." Arany vigasztalja, majd megszeretik, „remény fiú ! és jó erkölcs!" és ugyanitt buzgatja, hogy legyen elnéző jegyesével szemben, kerülje az aprólékos szerelmi összezör-