Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

Petőfi és Arany levelezése 31 geinek dicsérője és ostorozója. Három főesemény színfalai mögé láthatunk itt be: az irodalmi triumvirátus tervébe, a Murány ostroma költői versenyébe és a Nép Barátja megindulásának és elterjedésének első pillanataiba. Ezenkívül itt merül fel a Toldi trilógia első terve, itt tudatja Aranynyal Petőfi, hogy befejezte az Apostolt és itt beszélik meg Shakespeare-forditásaik nehézségét egymással. Irodalmi kortársaik közül a levelezés folyamán csak ötről emlékeznek meg hosszasabban. Ez az öt: Tompa Mihály, Vachot Imre, Jókai Mór, Szilágyi István és Vas Gereben. A többi: futó árnyék. Mig Arany — Vas Gerebent kivéve — mindegyik iránt őszinte rokonszenvet érez mindvégig, Petőfi Tompával, Vachottal összevész, Vas Gerebenről sem nyilatkozik jóindulattal, Jókaitól pedig — szintén ismeretes — hogy elhidegül. Ellenszenve okait, valamint az összezördülések alapját és lefolyását mindig tudatja Aranynyal, ezért kell futólag ennek tárgyalására is kiterjeszkednünk. Petőfi Tompát igen szerette és nagyra tartotta eleinte. Szakadásuk kezdete is inkább évődés volt, mint komoly harag. „Legény ám az is a talpán", irja róla Aranynak. Határozottan becsülte a népies irányú, szintén fiatal költőt, ki akkor hatásában nem sokkal állt Petőfi mögött. Mikor azonban 1847. juniusában Tompánál időzik Bején, már tréfálkozva ugyan, de kissé haragosan irja Aranynak: „Harmadnapja, hogy master Tompánál degálok. Czivakodunk, mint az istennyila, ismered