Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

Petőfi és Arany levelezése 27 inkább magában évődik, mintsem küzdjön. Petőfi költészete az ifjúságé, Arany költészete az érett koré. Amabban megtaláljuk az ifjúság soknemü bús és derült felindulásait, eget ostromló vágyát, édes csalálmait, gyönyörét, büszkeségét, sőt hóbort­jait is, emebben az élet egész komoly hangulatát, férfias küzdelmét, csalódásait, vigaszát, humorát és megnyugvását az erkölcsi rend vaskényszerü­ségében." Arany és Petőfi barátsága mindjárt keletkezése pillanatában benső és őszinte. Érdemes tovább­időzni és külön foglalkozni első leveleikkel, melyek­ből mind e következtetést levontuk. Önkénytelenül és biztosan ébredt a vonzalom, a szív csalhatatlan megsejtéséből és a baráti bizalom törhetetlen ragasz­kodásából. „Amely házba bemegyek, irja Petőfi második levelében, — szeretem magamat hanyatt­vágni a ládán . . . miután tehát nálad bekopog­tattam s te ajtót nyitottál: megengeded, hogy egész kényelmemet használjam, annyival inkább, mert már barátomnak neveztelek s te engemet viszont, és én, részemről, nem szoktam e szót mindennapi értelemben használni s remélem, te sem igy alkal­maztad reám. Igaz, hogy ismernünk kell annak jellemét, kit barátunknak választunk; de hiszen, gondoltam, te az enyémet már ismerheted mun­káimból, valamint én kiismertem a tiedet Toldid-bó\. Aki ily dicsőén festette a gyermeki szeretetet, annak magának is jó fiúnak kell, vagy kellett lennie s aki jó fiú, az nem lehet rossz ember, az szép,

Next

/
Oldalképek
Tartalom