Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

Petőfi és Arany levelezése 27 inkább magában évődik, mintsem küzdjön. Petőfi költészete az ifjúságé, Arany költészete az érett koré. Amabban megtaláljuk az ifjúság soknemü bús és derült felindulásait, eget ostromló vágyát, édes csalálmait, gyönyörét, büszkeségét, sőt hóbortjait is, emebben az élet egész komoly hangulatát, férfias küzdelmét, csalódásait, vigaszát, humorát és megnyugvását az erkölcsi rend vaskényszerüségében." Arany és Petőfi barátsága mindjárt keletkezése pillanatában benső és őszinte. Érdemes továbbidőzni és külön foglalkozni első leveleikkel, melyekből mind e következtetést levontuk. Önkénytelenül és biztosan ébredt a vonzalom, a szív csalhatatlan megsejtéséből és a baráti bizalom törhetetlen ragaszkodásából. „Amely házba bemegyek, irja Petőfi második levelében, — szeretem magamat hanyattvágni a ládán . . . miután tehát nálad bekopogtattam s te ajtót nyitottál: megengeded, hogy egész kényelmemet használjam, annyival inkább, mert már barátomnak neveztelek s te engemet viszont, és én, részemről, nem szoktam e szót mindennapi értelemben használni s remélem, te sem igy alkalmaztad reám. Igaz, hogy ismernünk kell annak jellemét, kit barátunknak választunk; de hiszen, gondoltam, te az enyémet már ismerheted munkáimból, valamint én kiismertem a tiedet Toldid-bó\. Aki ily dicsőén festette a gyermeki szeretetet, annak magának is jó fiúnak kell, vagy kellett lennie s aki jó fiú, az nem lehet rossz ember, az szép,