Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

Petőfi és Arany levelezése 25 hatottak a két költőre, bár e körülmények — mint láttuk — mindkettejüknél hasonlók voltak, úgy irodalmi czéljaikért — bár a czél egyazon — különböző módon küzdenek, mindig egymás mellett, soha mint vetélytársak. „ Nevetséges és kisszerű minden irodalmi versenyzés", — irja Petőfi. — „Én sohasem mondtam, hogy ez meg ez eddig fut, tehát én egy mértfölddel még tovább nyargalok; hanem föltettem, hogy eddig s eddig megyek, ha mehetek, a többivel aztán nem gondolok, nem nézek sem jobbra, sem balra. Vége van annak, kit csak a versenyzési vágy kerget s nem lelke vihara ragadja!" Arany is ijedten hárit el magától minden versengési gondolatot. Ö is, Petőfi is egyszerű szülők gyermekei, bölcsőjük mellett a nép dajkameséi zengtek, gyermekkorukat a népköltészet forrásánál élték, ám később mindkettő más serleggel merit a forrásból, mindkettejüknél máskép kristályosodnak művészivé a népköltészet formái. Petőfi az alföldet magát, a magyar földet dicsőíti, Arany az alföld típusait, az embereket, a magyar embert, amint az ő szemükkel néz s az ő felfogásuk szerint elbeszél. Petőfit a jelen élet változatainak és érzéseinek ihlete ringatja, Arany komoly költészete a mult eseményein borong. Petőfi lírai erejében öntudatossá nemesedik a népdal közvetlensége, egyszerűsége, ellesi szerkezetük, felépítésük titkait; Arany a nyelvet teszi zengőbbé, amivel a dalok szólnak, de kompoziczió tekintetében a nyugati