Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

22 Petőfi-Könyvtár küszöbén állnak az uj idők kapujába olyan emberek, mint amilyen ő volt. Sokan tudták már e változások kérlelhetetlen bekövetkezését akkor, érezték, jósolták a forradalom kitörését, jósolta maga Petőfi is. Szinte óhajtotta a közeledő átalakulásokat, mert jót remélt tőlük, ha vér és küzdelmek árán is. Azonban a felszin még nyugodt volt, csak az irodalmi mozgalmak élénksége, ereje árult el valamit a jövő nyugtalanságából. Mindig az irodalom sejti meg látnoki szemmel a politikai jövendőt, terve amaz tetteinek, megálmodja annak cselekedeteit. így volt itt is. Petőfi irodalmi álmai: Kossuth politikai cselekedetei. Nem mintha egyik a más befolyása alatt állna, de mindkettőt a század kérlelhetetlen sodra hajtotta titokzatos erők hullámcsapásain. Petőfi költészete: a demokráczia lirája, az eszményi nemzeti költészet. Arany költészete: a magyar népköltészet, nemesebb tartalmú, művészi formában. Fellépése még jobban megerősíti Petőfiben a népköltészet diadalra juttatásának gondolatát. „Hiába, a népköltészet az igazi költészet", — irja első levelében. — „Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék s ez a század feladata, ezt kivívni czélja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártirkodnak milliók, hogy egypár ezren henyélhessenek és élhessenek. Égbe a népet, pokolba az aristokratiát!"