Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Függelék

Szemelvények 97 Hány bús alakban látom Éjente képedet! Sirból megannyi árnyak . . . S kik onnan visszajárnak, Nem hoznak életet. II. Behantozatlan áll Hamvai fölött a hely. Hol, merre nyugszik ő, Nem mondja semmi kö, Nem mondja semmi jel. S hazám leányi közt Nincs egy Antigoné, Ki sirját fölkeresve, Hantot föléje nyesve Virággal hintené! (1851) III. De nyugszik immár csendes rög alatt, Nem bántja többé az Egy gondolat. Mely annyit érze, hamvad a kebel, Nyugalmát semmi nem zavarja fel. A lázas álom, a szent hevülés, Ama fél jóslat .. . vagy fél örülés, Petőfi-Könyvtár. IX. 7