Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

Jegyzetek

Jegyzetek 143 Egy kis köpeny története. Vasárnapi Újság, 1858. 7. sz. Másodszor Magyar Szalon 1890-ben. Ez és a következő két dolgozat gyermekeknek szánt mese. A Mikulás: Arany János Koszoru-jában, 1863. 24. sz. (Sz. J.) jegy alatt. A lyukas mogyoró. U. o. 26. sz., hasonlókép. A szerencsétlen narancsfa. Vasárnapi Újság 1867. 8. sz. Másodszor Magyar Szalon, 1890-ben. Ez az utolsó négy dolgozat rege-féle. Utolsó két évében irta ezeket. Akkor, mikor testben már csak árnyképe volt önmagának, lélekben meghasonlott legközvetlenebb környezetével, férjével is. El is költözködött családjától. Nem akart tudni senkiről és semmiről. Itt e magányos szobába beletemetkezett a múltba, mely annyi örömet és boldogságot igért és úgy tűnik fel előttem, hogy itt újra átélte annak a múltnak minden üdvét s a vigasztalan jelennek minden keservét. Ekzaltált lelke elvesztette a mult és a való megítélésére a helyes mértéket. Mindent bearanyozott a mult emléke előtte, és minden kietlen s hideg volt, mi a jelent alkotta. A regékben ezt a múltot példázza. A jelen szomorú sorsát zokogja el. Az a szerencsétlen narancsfa, ki idegen talajba elsorvad; a napfénytől, erdőtől, szabadlégtől kalitkába zárt madár; a sziklatetőn egyedül álló fenyőóriást körülkuszó vadrózsa: mind, mind Szendrey Júlia allegorizálója. A pásztorleány és a királyfi. Vasárnapi Újság 1868. 5. sz. A kis arany virág. Magyarország és a Nagyvilág 1868. 38. sz., az irónö hagyatékából. A fenyő és a vadrózsa: Vasárnapi Újság 1868. 39. sz. a következő szerkesztői megjegyzéssel: „A közelebb elhunyt irónö utolsó munkája." Szendrey Júlia nyelve ebben a dolgozatában a legtökéletesebb. Képei, kifejezései plasztikusak. Valósággal lelket ad az élettelen tárgyaknak. Csodás fellángolása ez a kiváló életnek!