Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A Mikulás (1863.)

94 Petőfi-Könyvtár maga volt-e a Mikulás, azon ezerféle alakba bújva, melyet fel szokott ölteni, hogy senki rá ne ismerjen. Késő estig, majdnem egészen az éj bekövetkeztéig tart a piaczon a tolongás. Ekkor aztán még szebb minden ; mert a meggyújtott gyertyák és lámpák fénye már messziről csillog és csal arra mindenkit, hogy tekintsenek oda. Azok az emberek, kik egykor rossz gyermekek voltak, nem tudnak gyönyörködni ebben a látványban, mert ők kicsiny korukban nem kaptak semmit, vagy legföljebb is egy-egy üres, puszta virgácsot; ezek aztán mindenképen szeretnék mások örömét is elrontani, mert boszantja őket a jók örvendezése. Ámde azok, kik jó gyermekek voltak, még késő vénségükben is örömmel emlékeznek vissza a Mikulásra és nem irigylik a jó gyermekek boldogságát. Mikor aztán este a gyermekek szépen, csendesen lefekiisznek, édes anyjok kiteszi czipőjüket az ablak közé, aztán jól beteszi a táblákat és ő maga is lefekszik; mikor a háznál minden csendes lesz és gyermekek boldog várakozások között szépen elaludtak: csak akkor kezdi meg a Mikulás csodálatos járatát az egész városban és mégis reggelig minden gyermek megkapja a magáét, kiki érdeme szerint, ő egyről sem feledkezik meg. Hej pedig sok gyermek van ám Pesten, — még pedig hála Istennek sok jó gyermek. Ámde a Mikulás a rossz gyermekekről sem feledkezik meg, tudja jól, hol vannak a javithatlan rosszak és azok