Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

Egy kis köpeny története (1858.)

Egy kis köpeny története 81 én is óvni foglak a hidegtől, te jó fiú, te bátor fiú! susogta egyre a köpeny, mikor a lépcsőn lementek. Mikor leértek, a megsértett bársonyköpenyes fiú, kit már ekkor egy inas vezetett kézen, egy perezre megállt a kapu alatt és csúfolódva kiáltozott a kis fiú után : — Hohó, köpeny, hova viszed azt a fiút? Nini, a nagyapja köpenye van rajta! Nini, az a nagy köpeny ! Hogy mindebben micsoda csúfság lehet, azt a kis köpeny el nem tudta képzelni; de hogy az akar lenni, azt jól látta a bársonyköpenyes fiú gúnyosan vigyorgó arczából és csufolodó hangjából. Ugyancsak kíváncsi volt, mit felel majd az ő kis gazdája; vájjon az esze is úgy helyén van-e, mint amilyen jó és bátor? De halljuk: — Nagy bizony, nagyobb, mint a te kis eszed ! — felelt vissza a kigúnyolt fiú. No ezt ugyan jól mondta, mert a bársonyköpenyes fiú volt a legrosszabb tanuló az egész iskolában. No ugyan be is felelt neki! E naptól fogva nem volt a kis fiúnak hivebb barátja a köpenynél. Hétköznap az iskolába, vasárnap pedig sétálni, mindig csak együtt mentek ők. A fiúcska épen úgy szerette köpenyét, mint az őtet. Sőt még a fiúcska anyja is, az a jó asszony, ki nem hagyá őt elvágni, az is úgy gyönyörködött benne; abból látta a köpeny, hogy séta alkalmával valahányszor csak rátekintett, mindig olyan Petőfi-Könyvtár. VIII. 6