Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-iki száma (1858.)

60 Petőfi-Könyvtár egyszerre csak valami különösen megkapja figyelmét, kíváncsian nézi meg a túlsó oldalon az iró nevét, aztán ismét olvasni kezd, egyre nagyobb figyelemmel s mindig komolyabb képet vágva; miközben egy-egy fürkésző tekintetet vett nejére, mire arcza mindinkább elsötétül s egész valóján növekedő felindulás és izgatottság tűnik fel. Oly hosszasan olvas egy sort, mintha minden mondatot, minden szót mélyen- elméjébe akarna vésni ; elmélyedését csak egy-egy gyanakodó tekintet szakasztja meg, melyet nejére vet, ki ezalatt semmit sem gyanítva nézegeté át lapjait. Ennek végeztével azonban lehetetlen volt férjének sajátságos magaviseletét észre nem venni, kíváncsian kérdé tőle: — Mi az, mi oly komolylyá tön, édes férjem? Melyik lap ez? A Pesti Napló? Talán valami vésztjósló vezérczikket olvassz? Vagy valami kegyetlen kritikát? Ugyan kit bántanak? Előre sajnálom szegényt, tudom nem marad rajta egy ép hely, úgy semmivé teszik; nem szeretnék a helyébe lenni. De hát szólj, édes férjem, valóban igen kíváncsivá tészsz! Beregi semmit sem felelt, csak hosszasan nejére bámult, mintha nem értené annak szavait; aztán pedig, midőn az ismételni kezdé előbbi zaklatását, ingerülten válaszolt neki: — Semmi, semmi, ami reád tartoznék! Mi köze is van asszonynak a politikai lapokhoz? Én nem is tudom, mit avatkozol te mindig oly