Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-iki száma (1858.)

A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-ik száma 55 szónoklatokkal elhalmozni, nem tapasztalvá soha, hogy ő erre igényt tartana, vagy abban kedvét lelné. Meg aztán az már oly régen megszűnt újság 'enni, hogy ő ír, hogy azt mindenki természetesnek találta s úgy tekinté, mintha ez nem is lehetne máskép. Hogy kevesebbet járt a szomszédokhoz estélyekre és látogatóba, azt senki sem tulajdonitá irói gőgnek, vagy rátartásnak, hanem házi elfoglaltságának, mit könnyen felfoghatott az, ki tudta, mily bőségesen árasztá el őt az ég áldásával s hogy ő milyen odaadással teljesiti családanyai kötelességeit. Férje, Péter, épen úgy nem ellenzé nejének irói foglalatoskodását, mint soha másoktól sem hallá őt azért megrovatni, vagy ócsárolni. Sőt igen kényelmesnek találá estenkint szépen otthon maradni, télen a meleg kályha mellett, nyáron pedig a folyosón üldögélve karosszékében, ahelyett, hogy kénytelen lett volna, — mint többi hivataltársai — nejét társaságokba, estélyekre vezetgetni, vagy legalább őt onnan haza kísérgetni. Oly jól érezte magát jelen helyzetében, hogy soha esze ágában sem jutott nejét lebeszélni, vagy őt megróni azon pár óráért, mit az házi dolgai pontos elvégeztével saját kedve és izlése szerint töltött. Tudta keletkezését ezen irói munkálkodásnak és csak áldani tudta sorsát, hogy neje őt ezáltal annyi költségtől s egyszersmind annyi kényelmetlenségtől menti meg, mit amúgy alig kerülhetett volna ki. Összekelésök első éveiben követve a városkában divatozó szokást,