Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

Kórházi jelenet (1851.)

Kórházi jelenet* (1851.) D

élutáni idő van. A kórház termeiben csend uralkodik, ama félelmes csend, minő kórházban szokott lenni, minek hatását hasonlítani lehet azon nyugtalanító szorongatáshoz, mely rekkenő nyári napokban ránehezedik az emberre, mikor a madarak is félelmesen csipegve szökdelnek egyik ágról a másikra; mikoravirágok oly szomorúan, bágyadtan hajtják le kelyheiket; mikor az ember, mintegy ösztönszerűleg, föltekint az égre, honnan minden pillanatban kitörni látszik a zivatar, melyet egyes villámok előznek meg, melyek irtózatos sebességgel czikkáznak át a terhes fekete felhőkön s nyomukban mély, tompa dördülés rázza meg a levegőt. Ilyen a kórházi csend. Sokkal leverőbb, meghatóbb a folytonos kiáltozásoknál és jajgatásoknál, mert ilyenkor egyenkint hallatszik ki a nehezebb betegek tompa nyögése, az eszméletlenül fekvők éles fölsikoltása és közbe-közbe a felvigyázok durva, részvétlen intései, melyeket a betegekhez intéznek, boszankodva, hogy félbeszakitatták tréfás