Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A huszár boszúja (1850.)

26 Petőfi-Könyvtár leveleket, a susogást, mely lépteiket követé, azért bizton örültek egymás enyelgésének, elfeledve félelmet, aggodalmat s csak szerelmüknek élvén és gyönyöreinek. De Erzsi szive nem vert sebesebben Bandi öleléseire és forró csókjai viszonzására, mint ezeknek látásán és hallásán a Jancsié; egy sóhajukat sem veszté el; de az ő szivének minden dobbanása boszuért kiáltott megcsalatásáért, mig amazok szive szerelmet és boldogságot élvezett. 11. A BŰNHŐDÉS. Másnap reggel templomba hivá a népet a harangok messze elhallatszó zúgása. A rendes templomjárókon kívül még tömérdek kíváncsi nép is tolult a templom felé, mert a helységben állomásozó huszárok is ki voltak rendelve a szokott ünnepi tisztelgésre. Többen maradtak künn a templom előtti téren bámulni a huszárokat, mint kik bementek hallgatni az Isten igéjét De gyönyörűség is volt e fiatal vitézeket látni, mert mind egy szálig lóratermett, büszke, szép fiuk voltak. Legszebb volt köztük Bandi. Kis pörge bajusza alatt mosolygó ajkain s életkedvtől ragyogó szemein nem egy leány tekintet andalodott el. Tüzes, prüszkülő lovát lábainak egy szorításával