Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A huszár boszúja (1850.)

A huszár boszuja 21 — Maradj még egy keveset! Hazudtál-e valaha, Erzsi ? — Miért kérded azt? — Mondd meg nekem igaz lelkedre, szeretsz-e még úgy, mint mikor elhagytad értem apád-anyád házát? Ha most otthon volnál, értem tennéd-e ezt, vagy másért ? Ha nappal lenne, láthatta volna falfehérre halványulni a leány arczát e kérdésre; bár ezt nem láthatá, de érezé Jancsi a leány kezeit görcsösen remegni és hallá megindult, fojtott hangján a megrémülést, midőn kis szünet múlva igy felelt neki : Hiszen tudod, hogy szeretlek, minek bántasz ilyen kérdéssel ? — Miért reszketsz igy, leány ? — szólt kitörve keményen Jancsi. — Bűnödtől vagy az éjszaka hidegétől fázol? — Hagyj békét nekem, Jancsi, mindig féltem tőled, mikor gyanakodni kezdtél. Sokszor megbantad már, hogy ártatlanul rosszat fogtál rám. — De mért félsz tőlem, ha ártatlan vagy? Tettem-e rád csak egyszer is kezemet, miként pajtásaim szeretőikkel tesznek? Hátha most igazam van, midőn rosszat teszek föl felőled? Hátha rajta kaplak, hogy megcsalsz ? — Hagyd el, Jancsi! Sok bort ittál, különben nem rémítenél igy el. — Tudom én jól, mit beszélek. Régen szorította már ez a szivemet. De hallgass reám! Az