Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A pásztorleány és a királyfi (1868.)

A pásztorleányka és a királyfi. (1868.) Volt egyszer egy pásztorleányka, — de nem olyan selyemruhás, magassarkú czipős, félretett kalapos pásztorleányka volt ám ez, minőket képeskönyvekben is és színpadon láthatni, — ez egy olyan igazi pásztorleányka volt s hozzá még sem szép, sem kedves nem volt; arczát mogorva, barátságtalan kifejezése kellemetlenné tevé, ruhája pedig mindig hanyagul, rendületlenül állt rajta, haja bozontos, fénytelen fonadékokban csüngött körülte, azt sem iudta az ember, hosszú-e, puha-e ? Törődött is vele; csúful kaczagott fel, midőn egy vasárnap társnői azt kérdék tőle, miért nem fon ő is szalagot hajába? Miért nincs neki is olyan ezüst gyűrűje, melyen sziv, lakat és kulcs függnek, jeléül annak, hogy már az ő szivének lakatjához is meglelte valaki a kulcsot. „Hahaha!" kaczagott fel csúfondárosan a pásztorleányka, „hahaha! ugyan ki? talán a piszkos Jancsi ? vagy a goromba Miska ? vagy tán épen a részeges Péter? Tartsátok meg őket magatoknak ; fitogtassátok szerelmöket, inkább ti, mint én, nekem ugyan sem ők maguk, sem gyürüjök nem kell!" Persze, hogy az ilyen beszédre