Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)
A szerencsétlen narancsfa (1867.)
110 Petőfi-Könyvtár többet kelle szenvednie. Gúnyolják: hogy, ugy-e bizony ö is oda szeretne jutni, ö is arra vágyik, hogy cserépbe ültessék s bevigyék az üvegházba s télen fütsenek neki ? Még pedig talán akáczfával ? S ezért haragudtak rá leginkább; pedig szegény mit tehetett róla, hogy az akáczfát soha sem szokták cserépbe ültetni, sem az üvegházba vinni, sőt ahol ily nagy mennyiségben vannak, még fűtenek is vele. S ettől kezdve épen gyűlölettel tekintettek reá. Még a levegőt is irigyelték tőle és felhányták, mintha nekik nem jutott volna elég. Szemére hányták örökös boldogtalanságát. — Lám, mi boldogok vagyunk, mert mink megelégszünk helyzetünkkel, mi nem ábrándozunk lehetetlenségek után. Nekünk elég meleg ez a nap, elég jó ez a föld, azért virágzunk és hasznot hajtunk. Mi megfelelünk rendelkezésünknek, teljesítjük kötelességünket. Mindenkitől magától függ, hogy boldog legyen és elégedett legyen. Többre és jobbra vágyni, mint a miben részesülünk vétek s aki vétkezik, méltán lakol. Mi jók vagyunk és nem vétkezünk, ezért boldogok is vagyunk! — s oly haragosan zúgtak ellene, mintha förgeteg vonult volna a kis erdőcskén át. A kis bokor szerette volna mentegetni magát, de szóhoz nem juthatván magában gondolta: — Hiszen ő is elégedett volna, ha saját hazájában, övéi földjén lehetne, ha természetének megfelelő éghajlat alatt élne; vagy legalább az üvegházba juthatna, hogy télen át ne kellene a hidegtől annyit
