Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A lyukas mogyoró (1863.)

A lyukas mogyoró 101 várták, midőn idejök megérkezik. Megvetéssel fordultam el tőlük; s igy életem első kora türelmetlenségben s haragban folyt le. Mult, mult az idő; nyári nap sugarai végre kifejtettek és megérleltek. Mohó kíváncsisággal bújtam elő, hogy ez annyira óhajtott kor minden gyönyörét élvezzem. Ámde mit nyertem én vele! Mit ér ez nekem! Midőn most már szabadon érhettek a nap forró sugarai, hajnalban szabadon hullhattak reám a harmat üdítő cseppjei, mindez oly mindennapivá, oly érdektelenné vált előttem. így voltam mindennel, ami környezett; csak arra vágytam, ami messze volt tőlem, amit nem ismertem. Ha madárka énekelt fölöttem, nem hallgattam vidám dalait, sőt boszankodtam, midőn körültem tánczra kerekedtek a suhogó levelek. Ha az ágakat enyelgő szellő himbálta ide s tova, én feszesen s mozdulatlanul igyekeztem az enyémen maradni. Mindez csak boszantott és keserített. Ez volt életem délpontja. Mikor leszedtek bennünket, sajnálat és bánkódás nélkül szakadtam le a szülői bokorról; kíváncsian lesve azon uj tapasztalatokat, melyeket majd uj helyzetemben teendek. Itt sem leltem kielégítést. Zsákból zsákba töltöttek bennünket, csörögtünk zörögtünk, de ez mind csak haszontalanság volt, tudvágyam és kíváncsiságom soha megnyugodni nem engedtek, mig végre az örök elégedetlenség férge, mely szüntelen rágódék rajtam, ablakot nem rágott rajtam, melyen most már kényem