Bihari Mór: Petőfi könyvtár 7. Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplói (1909)

II. A Napló és naplófélék

A Napló.*) (1846.) (Erdőd, szept. 29.)

x) Oh csak tudnám őt úgy szeretni, mint mennyire szerettetni érdemel! — Hátha akkor kell majd éreznem, mi a szerelem, midőn már egy más leány fogja e szenvedélyes szavak édes mérgét lelkébe szívhatni; s én csak, mint a halványuló múltnak csekély emléke fogok lelke előtt állani, melyet lassanként a feledés mindig sűrűbb fátyola fog végkép eltakarni. (Erdőd, oct. 10.)

2) Ki volna képes most ez érzést bennem megmagyarázni! Hiszen a szerelemnek gyönyörének is kell lenni,, s én csak fájdalmakat érezek. Meg vagyok győződve, hogy keserűn kell megbánnom e napoknak minden perczét, melyeket ővele töltöttem; méreg lesz azoknak emléke, mely minden valódi gyönyör poharába keveredik, melyet ajkaim érintenek; alattomos kigyó, mely hirtelen fogja fejét minden örömeim után nyújtani. — Elment ő, s azt mondá, hogy nem fogom őt többé látni, soha. Soha! — E szónak kétértelműségét csak most ismerém meg. Oly rettentő határozott, ha vágyaink elérésének *) Ajánljuk a t. olvasónak, hogy A Naplót a könyv végén levő kommentáló és kiegészítő jegyzetekkel együtt olvassa