Bihari Mór: Petőfi könyvtár 7. Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplói (1909)

Petőfiné, Szendrey Júlia

20 Petőfi-Könyvtár nem úgy tombol, mint Petőfi verseiben. Ott van egyetlen bizalmas barátnőjéhez — Térey Marihoz — irt levele, mely leplezetlenül mutatja be igaz szerelmét. „Miért kérdezed még tőlem, — irja levelében miért, óh Marim, hogy mit tegyél. Te, ki legjobban tudod, mennyire szeretem őt, elgondolhatod, hogyőt láthatni legnagyobb boldogságom volna. Őt, ki lelkemnek minden gondolatját, minden érzelmét, mi ott fakad, birja, kedves, egyetlen világomat! Ha csak egy rövidke óráig is bírhatnám őt, csak egy perczig a képét, melyben Isten minden gyönyöremet teremté, ha csak láthatom, hogy öröm még neki látásom, tán imádnám azt az embert is, ki által ezt megnyerhetném. Hatalmadba adok mindent tenni, mit csak jónak látsz, csak azt tedd, hogy láthassam őt; óh Marim, ha ezt kieszközölheted!" „Végre lerázhatom magamról az örökös okoskodás jégpánczélját, mit rám erőltetének; éppen a legnagyobb igazgatás, midőn úgy bele akartak kovácsolni, hogy soha többé ki ne igazodhassak belőle, éppen a legnagyobb igazgatás ronta el mindent, mit eddig összetépni erőm nem volt s most szabadon lélekzem. Hisz csak nem akarják, hogy elmenjen az eszem s hogy mi több, ne legyek boldog sem ezen, sem a más világon! Ha mint Sándorom neje leszek boldogtalan, mi csak tőle függ, — lesz erőm tűrni mindent, mit rám küld az ég és kivívni magamnak a jövő üdvösségét, de ha elszakasztanak tőle, ha még nem is láthatom, úgy