Bihari Mór: Petőfi könyvtár 7. Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplói (1909)

Petőfiné, Szendrey Júlia

Petőfiné Szendrey Júlia 21 De az idő az apa felfogását igazolta. Oh milyen érzés foghatta el a 95 évet ért aggastyánt, amikor az egyedüllét hosszú esztendején át — mert felesége, veje, mindkét leánya, unokája mind nagyon korán haltak el mellőle — a rózsavesszők ültetése s gyümölcsfák oltása közben, ha felvillant elméjében az elmúlt idők gyászos emlékképe : karcsú termetével, kisded, gyenge alakjával, férfiasan lángoló szemével, daczosan lezárt ajkával, rövidre nyirt fekete fürteivel s fehér arczával Szendrey Júlia! Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelmi történetét megírták maguk a szerelmesek. Versben és prózában. A versek a magyar irodalom gyöngyszemei, a próza egy tizennyolczéves leány lelkében végbemenő változások mesteri analizálása. Lapozgassuk egyszerre a költőnek 1846/7-ik évi verseit és Szendrey Júlia Naplóját. Szerelmi verseket s vallomásokat szeplőtlenebb lélekkel s tisztább tollal alig irtak még Te tiszta szent vagy, oh lányka, S az én szivemnek, hogyha volt is foltja, Leégeté szerelmem lángja . . . mondja a költő igen jellemzőleg. Csodálatos a hirtelen támadt szerelmi fellángolásnak állandósága s az a kitartás, melylyel a „csapodár"-nak mondott 2 II.