Bihari Mór: Petőfi könyvtár 7. Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplói (1909)

Petőfiné, Szendrey Júlia

Petőfiné Szendrey Júlia 15 leányok, nősülő ifjak és víg kedélyű menyecskék előidézték s fenntartották élénkségét. Bevitte leányát a városba is, hetekig ott hagyta, hogy élvezze mind azt az örömet, ami után egy ártatlan lélek vágyódhatott. A házias anya meg bizonyára maga mellé vette a tűzhelyhez, ha a mulatozás időszaka lejárt. Szendrey Júliát azonban a mulatozás nem tudta tartósan lekötni, a házias teendőkhöz sem vonzódott. Az aggódó szülők csóválták fejüket, de nem szabtak korlátot leányuk hajlamai elé, csak tűnődve vizsgálták lelkének megnyilatkozásait: a hosszabb, vagy rövid ideig tartó zárkózottságot, az ezt követő féktelen élénkséget, szenvedélyességét, majd tartózkodó, hallgatag viselkedését; a vidék legelőkelőbb családjaiból származó, őt körülrajongó gavallérok udvarlásait elutasító rideg bánásmódját és a sápadt, ügyefogyott írnokkal szemben tanúsító kedves szeretetreméltóságát; a parasztlakodalmakban való részvételét, mikor a lakkozott bálterem állott nyitva előtte; ábrándozó természetét, mely holdvilágos éjjeleken hálóterméből felcsalta az ősi vár tornyának legmagasabban épített folyosójára és emellett csodálatosan egészséges színét, mozgékonyságát s jóétvágyát — és jellemének még igen sok ellentétét, melyet nem tudtak megmagyarázni. Szendrey Júlia lelke rejtély lett a szülők, a környezet s mind azok szemébe, kik valaha ismerték. De nem ! Az apa mintha belátott volna abba a