Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 93 A költő -1 márczinsi ifjak költeményében junius elején nem ily szelid. Egyenesen megmondja, hogy a cselekvésben ők voltak az elsők, utánuk mondta ki a nemzet a „szabadság" szót és a sikerig becsben is álltak; de aztán a szóhoz értők, kik azalatt elbújtak vagy aludtak, elszedték koszorúikat. Ám jó, legyen övék a bér, de majd, ha tenni kell, ők újra ott lesznek. Legyen bárkié a dicsőség, a haszon a hazáé. Majd julius első felében egyenesen önmagára tér. Miért zárjátok el utamat ? Ezt kérdi. Bocsássák, nem ragyogni, hanem használni akar. Szilárd reményem, mint a sziklakő, Mely nem remeg, Hogy helyemen majü becsület marad, Hogy a hazáért sokat tehetek. A tettek vágya, tettek ereje, Mint vad patak, Foly rajtam át, amelynek habjai Szilaj morajjal mélybe omlanak. Fölnézek a nyárdéli napba és Nem fáj szemem, Lenézek örvény fenekére és Lenézek bátran, nem szédül fejem. Közönséges napokban csak megáll Más is helyén, De majd ha minden ember tántorog, Ottan leszek majd, s nem tántorgok én.