Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 87 De végre egy még mindennél nagyobb csalódás érte s ez volt a nemzetgyűlésbe, a nemzeti conventbe vetett reményének, mint ő gondolta, meghiúsulása. „Mit nem vártam én a nemzetgyűléstől! Soha ennél nagyobbszerü reményeim nem voltak és sohasem csalatkoztam oly csúfondárosan, mint e nemzetgyűlésben." Így ír augusztus 10-én s valljuk meg, hogy mindebben éppen neki, aki julius 5-én versben üdvözölte a megnyílt nemzetgyűlést, volt is igaza. Ekkori keserves fölszólal ása tulajdonképen fölhívás magához a nemzethez, mely augusztus 11-én, éppen egy hónappal jelent meg azután, hogy a nemzetgyűlés a 200 ezer ujonczot megajánlotta és ezalatt e hadsereg fölállításában egyáltalán semmi sem történt. Ekkor már csak a nemzetben, a fölkelő nemzetben reménykedett s ezért ment a hadsereghez és végre azért éppen Bemhez, mert, mint utóbb írta Kossuthnak: „ha dicsőséggel nem harczolhatok, gyalázatot sem akarok nevemre hozni, s mostanában, véleményem szerint, gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember".