Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)
Petőfi és a szabadság eszméje
76 Petőfi-Könyvtár egyszersmind tiszta tudatában volt annak, hogy ő csakugyan nem csak remélte, hanem bizton hitte is, hogy teljesülnek. „Tanúbizonyságaim erre mond márczius 17-én — a költemények, melyeket több mint egy év óta írtam. Nem okoskodás után, de azon prófétai ihletből, — vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek, mely a költőben van, világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű, erőszakos megrázkódáshoz. Ezt többször leírtam, még többeknek elmondtam. Senki sem hitte jövendölésemet, sokan kinevettek érte, átaljában ábrándos golyhónak neveztek, de azért folyvást élt bennem ama hit s úgy voltam, mint az állatok a földindulás vagy napfogyatkozás előtt." Április 22-én is azt írja, hogy a szabadság maholnap közösen elfogadott istenség lesz. Ennél világosabban nem lehet beszélni. Másik meggyőződése volt, hogy ez az átalakulás nálunk is vérbe fog kerülni, mint másutt mindig és mindenütt; de úgy is kell, mert csak ez fogja állandóságát örökre biztosítani. Ö tehát nem a csillapítást, megnyugtatást, hanem a harczra lelkesítés, tüzelés, készség fölébresztését tartotta szeme előtt. Egymásután írta rögtön még márcziusban az ily költeményeit, mint A szabadsághoz, Bordal, Van-e mostan olyan legény? Utóbb is állandóan egyik főtörekvése ébren tartani nemzetét a csaták idejére (Rákóczi) s midőn a csaták ideje megérkezett, edzeni kitartását és akarat-