Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

X. A harmadik fővonás, mely költeményeit 1846. második felétől, de kivált 1847 elejétől fogva jellemzi, a heves türelmetlenség, tnelylyel az eldöntő pillanatokat várja, sóvárgja. Ott van mindjárt a novemberben írt költemények közt a Véres napokról álmodom, mely Júlia iránti szerelmével együtt született. Véres napokra sóvárg, melyek a régi világ romjain az új világot megteremtik s aztán így kiált fel: Csak szólna már, csak szólna már A liarczok harsány trombitája ! A csatajelt, a csatajelt Zajongó lelkem alig várja ! Örömmel vágom én magam Föl paripámra a nyeregbe ! A bajnokok sorába én Szilaj jó kedvvel nyargalok be ! Ennél még erőteljesebb kifejezése ennek a türelmetlenségnek a Dalaim befejező akkordja. A nemzetek kezén a rabbilincs bánattal tölti el. De egyszerre hangulata az ellenkező végletbe megy. Mit tür a szolgaság népe? miért nem kél fel s 5*