Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 61 a keblét, hogy alig vehet lélekzetet s aztán szégyenli is magát, hogy ifjú létére gyermekruhát kell viselnie. így van az emberiség szégyen és szorultság között; kiviil csendes, csak egy kissé halványabb a szokottnál, de belül annál inkább háborog, mint a vulkán, melynek közel van a kitörése. Ilyen e század, s lehetek-e én másforma? én, századom hű gyermeke!" Ebből látjuk azt, hogy szerinte a költőnek kötelessége korával, századával együtt érezni. Ez az a Hugó Viktor-féle gondolat, melyet nálunkEötvös még előbb oly erélylyel fejezett ki Angelo előszavában, A falu jegyzöjé-ben és Én is szeretnék czimű költeményében. Petőfi idézett költeményében ugyanaz a gondolat hasonló erélyes kifejezésre jut, mintegy ismételvén erőteljesebben az Előszó-1. Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolri Saját fájdalmad s örömed : Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félre tedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé.