Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

VI. Tudjuk, hogy a költő 1846. augusztus vége felé szatmármegyei barátaihoz utazott és Nagy-Károly­ban egy csomó politikai, megyei tüntetés, meg főispáni beigtatás jelenetei közé került. Ugyanekkor szeptember 8-án ugyanott megismerkedik Szendrey Júliával és végletes szabadságérzelmeihez hozzá­járul végletes szerelme. Most egyszerre az érzelmek és eszmék bonyolul­tabb összevegyülése áll elő. Először ugyanis köz­vetetlen tapasztalatai alapján írja a A nép (való­színűen Pestre visszatérte után), Nagy-Károlyban, Csalogányok és pacsirták, Erdélyben költeményeit, melyeknek u. n. aktualitása annyira kétségtelen, hogy csaknem mindenikről nap szerint tudjuk, hogy mikor és mért írta. Másodszor megmarad a szabadság általános eszméje lelkében, mint a Bilincs, Halhatlan a lélek költemények mutatják, sőt ebben a filozófiai alakjában elkíséri egész élete végéig. Harmadszor a szabadságért való áldozat­felajánlása összevegyül Júlia iránti szerelmével. Az elsőből, a gyakorlati politikai tapasztalatok­ból ered, hogy a költő újra közellép nemzetéhez. Az egyetemes szabadságszeretet helyét szorosabban Petőfi-Könyvtár. VI. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom