Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

46 Petőfi-Könyvtár Amint az év elején akkori teljes elkeseredésében életét a világgonoszság miatt czéltalannak véli, éppen oly meggyőződéssel hiszi, tudja most, 1846. nyara óta, hogy neki tenni kell valami nagyot, azt, amit álmodott egyszer, t. i., hogy „rabnemzetek bilincseit tördelé", tenni kell tehát valamit a világboldogságért, vagyis az egész emberiségért. Ezt 1846. őszén Sors, nyiss nekem tért költeményében teljes világossággal fejezi ki sóvárgás alakjában s így válik nála a világgyűlölet, hogy mi is egy pár új szóösszetételt alkossunk, világszeretetté s mint ilyen, világkötelességgé. E fontos költeményt idézzük itt egészen. Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkül e Nemes láng, amely úgy hevit. Láng van szivemben, égbül-eredt láng, Fölforraló minden csepp vért; Minden szívütésem egy imádság A világ boldogságaért. Oh, vajha nem csak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! Legyen bár tettemért a díj egy Új Golgotán egy új kereszt. Meghalni az emberiség javáért, Mily boldog, milyen szép halál! Szebb s boldogitóbb ejjy hasztalan élet Minden- kéjmámorainál.