Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 33 ott szabadon élhet „kín és gyönyör közt . . . hírben . . . szabadon." (Kerényi Frigyeshez, Az első dal, Színészdal.) Kétségtelen, hogy ezt az életet, mint a szabadságnak szentelt életet is szerette ő, ki éppen ezért pár helyt majdnem büszkélkedik azzal, hogy nem született egy helyben ülőnek, hogy benne valami csavargó természet van. (Búcsú a színészettől, A csavargó.) Ez a kedélyes túlzása a benyomásokra oly móhón vágyó lírai természetének, melyben egyébként Béranger némi hatása, de másfelől éppen akkori pár bírálójának bosszantása is nyilvánul, alkalmas volt arra, hogy mind máig őt, a legszigorúbb erkölcsi és férfias elvek szerint élő embert, a legnagyobb s szinte érthetetlen félreértéssel, némelyek bohémnek nevezzék és tartsák. Máshelyt, mint láttuk, a saját börtönéből szabadult sasleikéről szól, midőn a róna végtelenségét látja, (Az alföld) vagy midőn 1845. április 1-én a segédszerkesztőséget odahagyhatja, elragadtatva kiált fel: „Csókolgat a drága szabadság édes tüzes ajkaival." Beszél egy helyt a rabbilincsről, melyben nyelvünk nyög (Mért nem születtem) s arról a merész szabadságról, szabályok félrevetéséről, mely költészetét jellemzi és a mely a természet korlátlanságától veszi az ösztönt. (A természet vadvirága.) Mindez szabadság, de jóformán csakis az egyéni szabadság dicsőítése, a szabályokkal szemben az egyéniség értéke, joga és büszkesége, a korlátok által leköttetni nem akaró szív vágyakozása. Az Petőfi-Könyvtár VI 3