Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 29 dalra méltó tárgya s ha volna is, hiában, mert „sinlődik a nyelv terhes rabbilincsen"'; a másodikban, hogy tehetetlenségre van kárhoztatva. A két utolsóban a sikertelen országgyűlés miatti keserűség nyilatkozik. Itt kivált a Búcsú 1844-től jellemző. A költő a szokásos visszatekintést teszi meg a lefolyt évre, mely neki boldogságot, hirt hozott, sőt a szerelem reménységével kecsegtette, de ő a haza sikertelen küzdelmei miatt mégsem iktatja ezt az évet boldog évei sorába. Ezek miatt nem fogunk meglepetést érezni, ha a 44-iki költemények közt találjuk A királyok ellen cziműt is, melyről a költő maga mondja, hogy 1844-ben irta. Ez az ő republikanismusának első nyilatkozata. Ebben már a forradalmi költő szólal meg s bizonyára czélzatos ellentétben a föntebb emiitett költemények tartalmával. Ez nem V. Ferdinánd, hanem általában a királyság intézménye ellen szól, egész elkeseredéssel és meggyőződéssel, minek okát az országgyűlés miatti hangulatban könnyű megtalálni. E költeményt tehát némileg palinodiának, belső expiátiónak is lehet tekinteni 1844 végéről. E költeményeit csak pár hét választja el vagy csak pár nap, a talán éppen január elején, a szokott számbavétel idején írt A magyar nemzet (Pesti Divatlap 1845. február 13) költeményétől, melyen szintén észrevehető az országgyűlés utáni nemzeti hangulat és éppen a védegyleti mozgalom hatása is, melynek keserű, a Kölcseyére emlékez-