Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

124 Petőfi-Könyvtár tem, akkor láttam, hogy nem te vagy az, hogy az igaz isten helyett bálványt imádok, s fölkeltem és tovább mentem. Végre megtaláltalak. Te vagy az édes csepp, ki meggyógyítod lelkemet, melyet méregkeverő sorsom oly sokáig öldökölt a kárhozat italával. Hála Istennek, még nem jött későn az ellenméreg. Dicső, dicső leány!" E látszólagos lengeség oka tehát a valódi lírai tehetséggel együtt járó fogékonyság, mely miatt megkapja őt oly futólagos benyomás is, mely a közönségesebb lelket érintetlenül hagyja; miközben ő, talán mély csalódással ábrándul ki, mert múlékony élvek haszontalanságai helyett, hódolva a mély lelki élet örök törvényeinek, egy nemes és örök szerelem élvei után kutat. Természetes, hogy a zseninek mindig más-más lelki alkata szerint, amint e tulajdon más-más erkölcsi vonásokkal társul, mindig új és új árnyalatban és fokozatban jelentkezik a nyert hatás; sőt, ha, amint nem ritkán megesik, ingadozó vagy éppen csekély az erkölcsi támasz, könnyen fajulhat sivár vagy könnyelmű kicsapongássá, mint Byron, Musset vagy Heine példái tanúsítják, vagy méltatlan tárgyra irányulhat, mint nálunk Vajda költeményei mutatják. Mert örök igazság, hogy a szerelem soha még két emberi szívben egyforma nem volt; sőt ugyanazon szívben is óránkint változó, gyakran önmagában ellentmondani látszik. Csodálatos változatosságának oka, hogy nemcsak maga a legbonyolultabb érzelem; hanem minden más érzelemmel, melyek