Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

Petőfi és a nő 119 aki még félig angyal s keblében az egykor kifejtendő nőiesség még gyermek gyanánt szunnyadoz. Ha így előttünk áll a kedves kép általánosságban, melynek időnként feltalálni vélt egyikmásik alakját a költő annyi bűbájjal vonta be, mint olyat, akit nem annyira az élet, mint saját képzelete teremtett; tegyük hozzá, hogy senki sem kutathatott volna e képzeleti lény földi alakjáért nagyobb sóvárgással, mint ő. E kutatása közben szíve számos próbán ment át csalódva, lemondásra kényszerülve és szenvedések árán, miközben minden új szerelem megannyi új élet volt költészetében. Ezt némi felületes szemlélet könnyen állhatatlanságnak, sőt csapodár lengeségnek magyarázhatná. Ismeretes, hogy későbbi nejének szülei és rokonai éppen költeményeiből igyekeztek a lányt meggyőzni, hogy aki annyi lányhoz írt szerelmes verseket s esküdte oda szívét és életét, híven szerető férj sohasem lehet. De ennek az aggálynak megleljük rajzát Júlia naplójában, nyomai mutatkoznak Petőfi hozzá írt költeményeiben ; sőt Júliát a költő ingadozó természete iránti kétségei elkísérték a házaséletbe is. Azonban a költőnek ez a sovárgása az elképzelt legszebb nő, tehát tulajdonképen saját képzeletének alkotása után, nem csapodárság. hanem a legtermészetesebb vágyakozás az önalkotta eszmény után. A szép iránti kielégíthetetlen szenvedélyének nyugtalansága ez, mely fölkutattatná vele