Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

116 Petőfi-Könyvtár Nem is kerülne nagy nehézségbe kimutatni, hogy nála is a szerelem volt azon hatalmas érzelmek legfőbbike, mely egész ifjú életének végelemzésben mozgató s irányozó elve volt. O nemcsak mondta, hanem teljesen át is érezte e szavak mély jelentőségét, hogy „a szerelem mindent pótol, a szerelmet nem pótolja semmi". Valóban neki ez érzelem iránt egész külön érzéke volt, mely miatt ez létének szükségévé, alapföltételévé vált s ennek boldogsága nélkül az életet képzelni nem tudta volna, sem leélni érdemesnek nem tartotta volna. Röviden, ő kiválóan szerelmes természet s e miatt könnyen és hevesen föllobbanó. Ezért költeményeinek majdnem fele része leányokhoz szól, nőkre vonatkozik. Több mint negyedfélszáz költeményt szentelt a szerelemnek s elbeszélő műveinek is majdnem kivétel nélkül szerelem a főtárgya. De aztán nemcsak maga lobban fel könnyen vagy legalább látszólag könnyen; hanem a viszontszerelmet is éppen oly mohón kivánja, sőt érzelmeiben vetett erős hite és meggyőződése miatt követeli is. Rövid életében ötször hódolt a szerelemnek annyira, hogy ez örökidőre szóló nyomot hagyott költészetén, midőn hatása alatt megörökítette a szeretett lánykát ragyogó dalokban, fényes ódákban, vagy szelíd elegiákban. És ugyané szerelem visszhangjai szólanak hozzánk az egyidöben írt költői elbeszéléseiből és prózai műveiből is. E mély érzelmi nyilatkozatokhoz járulnak futólagos