Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

110 Petőfi-Könyvtár történt minden, lesz-e ki elhigyje? így mondja mindezt a költő is, mint megannyi kérdést. A költő egy hazafias költeményt tett összes költeményei élére és ime egy hazafias költemény irása után hullt ki a toll kezéből. Az első költeményben szülőföldét üdvözli. Majd a következő évek alatt mély szülőföld- és hazaszeretet az ő apostoli lelkét az emberiség, a világszabadság szeretetére lelkesíti, látókörét az emberiség fölé emeli s szeretetével világot akar ölelni. Majd megint az idők visszavezetik a hazaszeretethez, a nemzet mindenekfeletti érdekeihez, a hazáért való áldozat nagy kötelességéhez s amint az egyetemes szabadságeszméből nemzeti eszme, úgy lesz belőle, a világpolgárból nemzetének katonája. És ő, ki az emberiség itéletszerű végcsatáját látta lelki szemeivel, nemzete itéletszerü csatáit érte meg és az álmodott világszabadsági harcz helyett egy részletcsatában a nemzeti ügyért vérzett el. Kétségtelen, hogy álmai nem teljesedtek a magok végetlen kiterjedtségökben, mert az lehetetlen lett volna, még abban az alakban is, mint a lipcsei vagy waterloi Napoleoni csaták, minőkre talán gondolt, midőn egyetemes szabadságeszméi lelkében föltámadtak. De mint ez a fejtegetés mutatja, mondhatni végzetes erő kapcsolta a szabadság eszméjéhez s azért ennek minden oly alakját, módosulását megragadta, lelkének részévé tette, amint az idők nagy követelményei, gyors változatai magokkal hozták. Egyszersmind nem hiában beszélt a szóhazafiság