Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

104 Petőfi-Könyvtár be, egy költeményében (1848) még egyszer kifejezi e nagy évbe vetett hitét, a szabadság győzelmébe vetett nagy reménységét: Nagy idők. Beteljesült az írás Jósolatja: egy nyáj, egy akol. Egy vallás van a földön : szabadság! Aki mást vall, rettentőn lakol. Régi szentek Mind elestek, Földúlt szobraik kövébül Uj dicső szentegyház épül, A kék eget vesszük boltozatnak, S oltárlámpa lészen benne a nap. Ugyanekkor írja Itt a nyilam költeményét, melyben valóban kikiáltja a köztársaságot s dalos formájával azt akarta, hogy nemzeti ének legyen belőle. Ekkor írta Csatadal-át, melyet a nemzetgyűlésnek ajánlott fel, Akasszátok föl a királyokat, melyben királygyűlöletében a hóhérságra is kész, Kont és társait, mely lényegében ugyanezt fejezi ki s végül a jóslatszerű Az év végén költeményét és A nagyszombati csata töredékét egy véres, hősies

i de szerencsétlen ütközetről. Azonban ezt az utolsót már nem fejezte be. Ez a költemény egy Pindarusi dicsőítő ditirámbnak készült s az utolsó a 48-iki költemények közt, melybe a költő talán éppen az év végén fogott bele, de utóbb kitörölte a befejezetlen költeményt. Helyette ben maradt a Vesztett csaták, csúfos futások/.mely mindenesetre oka volt, hogy