Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

XVI. Igy jött el szeptember eleje s a döntő napok a nemzet életében. A költő szeptember 10-én, az elhatározó napon, Jőj el végre, valahára költeményét írja, melyben a koczka eldobására izgat. 0 kardot óhajt a nemzet kezébe. Mint annyiszor mondta, legyen előbb harcz a szabadságért s azután béke. Itt az idő, hogy megmutassuk a világnak, életre vagy halálra vagyunk-e méltók; de a síkraszállás előtt mondjunk őseinkre átkot, hogy örökségül szolgaságot hagytak reánk. Midőn aztán szeptember 11-én úgy látszott, hogy a döntő perez itt, nagy megelégedés töltötte el. A következő napok azonban újra a megalkuváséi lettek. Ezt a kétségbeesést nem költeményben, hanem szeptember 17-iki hirlapi czikkében fejezte ki. „A nemzetgyűlés," mond, „levetette ama szép fényes harczi öltözetet, melyet szeptember 11-kének estéjén vett föl, levetette mingyárt másnap és helyette egy vénasszony szoknyájába bujt." A czikkben máskülönben is kiönti egész elkeseredését nemcsak a nemzetméltóság és mindenfajta árulás, esküszegés miatt, hanem hat havi saját szenvedései, mellőztetése, rágalmaztatásai miatt is. Bosszúért