Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költésze'linlc 75 dokon megy át s mindenik ugyanegy egyéniséget tár fel előttünk. Négy rövid év alatt a magyar lyra ez irányban nagy haladást tőn.

5

0) A házi költészet korszakát éljük. A költő önmagáról oly daguerreképet ad, hogy csodálkozunk: mi szükség lerajzoltatnia magát s életrajzát íratni meg. Elmondja hol született, mikép növekedék, mily csinos fiú, hogy adós, hogy beteg s több effélét. Egyaránt feltárja rongyos keblét és rongyos kabátját, s jaj nekünk, ha kalandja van, ha mulat, ha pénze nincs. Mindezt a legapróbb részletekig olvasnunk kell, még azt is: hol történt, melyik napon? s ha megházasodik, untalan feleségével kínoz, hogy óhajtanunk kell nőtlenségét, s ha mindezt valaki unalmasnak találja s kételkedni kezd a lángelme istenségében, minő önvallomásokat s az öndicsőítés minő polemikus verseit kell hallanunk ! E hiú öntetszelgés, ez Ízetlen kaczérkodás és prózai felfogás majdnem kiállhatlanná kezd válni s mindinkább viszi be lyránkat a torzítottba. Ezelőtt az ideál tana levegőbe emelte költőinket, most az egyénié a próza mocsarába fojtja. S mindez nem elég. Azon gyöngék és esetlegességekből, mik nélkül Petőfi éppen oly nagy költő lett volna, a költők és közönség egy része valami különös eszményt alkot. Csak vad kalandor ficzkókép tudják már képzelni az eredeti magyar költőt, ki kivűl esik a nemesebb társasélet körén és csak bizarr vagy primitív dolgok iránt van érzéke. Vagy ha ennyire