Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

38 Petőfi-Könyvtár téhez képest, aránytalanul széles. Arczának nem annyira a szabályos vonások, mint a szellem adott érdeket. Bajusza kicsiny volt s szükségből spanyol szakált viselt, mert csak álla körül vala sűrűbben benőve. Keskeny homlokára torzonborz haja borult. Villogó szemei többször voltak haragosak, mint mosolygók. Sápatag arczán lelkesült dacz tiikröződék s mégis egész lényében valami gyermekies volt. Soha sem viselt nyakkendőt s midőn később kiilöncz öltözetét levetette, megtartá kerek kalapját, mente helyett attilát vagy ólomgombos dolmányt viselt. Félkomolyan dicsekedett, hogy soha sem viselt frakkot. Sokat, mi az illedék dolga volt, elvek kérdésének hitt. Innen modorában kevés vala, mit a nagy világtól vőn. Saját elvei szerint külön alkotott magának egy mást, melyben éppen annyi volt a negédlés. mint igaz természetesség. Később talán maga sem tudta egyikét megkülönböztetni a másiktól, s mit eleinte csak úgy felvon, majd második természetévé vált. Annyi bizonyos, hogy a legtöbbször egészen más volt négy szem közt, mint népes társaságban, s hol otthon találta magát, a legszeretetreméltóbb ember a világon, még a nők körül is. Sokan vethették szemére, hogy goromba, kíméletlen, mert mindig kimondta, mit érzett, de azt senki sem mondhatta, hogy cselszövényeken töri fejét, szószegő vagy tettet. Kikelhettek szenvedélyessége ellen, de becsülniök kellett nemes szivét.