Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)
Előszó
Petőfi Sándor és lyrai költészetünk 33 volt szabad költő s természeties kebel, mintsem élvet találjon a legtöbb üledékes körök ürességeiben. Lelkesült és szeszélyes természete magányt vagy oly társaságot keresett, hol nem korlátoztatik. Barátjai közt mulatott legtöbbet, kik majd mind irók, művészek voltak. Csak egy pár irodalmi körbe, szín- és kávéházba járt el. Régi magyar szabású öltönyt csináltatott magának, magyar nadrágot viselt s térdig érő csizmát s kerek kalapot. Ujjal mutattak reá az utczán. Az elménczek peleskei nótáriusnak gúnyolták. Csokonait utánozta, de Petőfi volt. Meglehetős gorombán bánt azokkal, kik hozzá tolakodtak s éppen dühbe jött, ha holmi párifogói modorral közeledtek feléje. A költők közül is gyűlölte Horatiust, mert verseket irt Maecenashoz s hasonló okból nem igen becsülte Göthét Széptani nézetei szoros összefüggésben voltak politikai és erkölcsi elveivel s ő magát igen sokszor nem annyira költőnek, mint a század, az eszmék katonájának hivé, ki valaha nagy napok hőse lesz. Az arisztokrácziát és nemességet soha sem nézte jó szemmel s előjogaik összeomlását senki sem óhajtá jobban a két hazában, mint ő. Éppen úgy büszke volt nemtelen származására, mint czimére lángeszének. 2 3) A hűbéri intézmények romjain egy új világról álmadozott, új elvek hatalmáról s ő, saját életének legalkalmibb költője, a világ minden kincseért sem adta volna lantját a hatalmasok Petflfi-KönyvtAr. V. 3
