Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

30 Petőfi-Könyvtár Barátja sokszor mosolygott nagyszerű tervein, noha azok valósulását kitelhetőleg segíté. Ö költeményeivel felelt s Frankenburg, az Életképek szerkesztője levelével, ki első szólítá föl dolgozótársul, műveit dijazni Ígérvén. Ezután Pest lőn vágyai czélpontja. Egy jókora kötet verset irt össze, mit ott eladhatni remélt. Egészsége is helyre állott, csak pénze nem volt a hosszú útra. Barátja oly állapotba helyezé, hogy elindulhatott. Mellénye alá gombolta költeményeit, egy nagy bottal kezében és szivében jó remények, szép álmokkal gyalog indult a messze útnak. Későre érkezett Pestre. A Tisza áradozásai miatt a Hortobágyról Tokajnak kellett kerülnie; innen Egernek vette útját, hol Tárkányi Béla s a nevét már lelkesedéssel hangoztató növendék-papok által igen vendégszeretően fogadtatott. Itt irta hires egri bordalát.

2

2) Benne minden íz egy költő volt. Iskolában, őrhelyen, színpadon, úton-útfélen, nyomorban, kényelemben költött. Ez volt gazdagsága szegénységében. Reggel fájdalmait panaszolta, este már pajkos dal lebegett ajkain. Viszontagságteljes élete kifogyhatlanul újabb meg újabb anyagot szolgáltatott költészetének. Aczél kedélye soha sem veszté el ruganyosságát. Minden nyomás dalt pattantott elé. Mintha minden csak azért történnék vele, hogy megénekelje. Mintha minden érzést csak azért érezne át, hogy dalok forrása legyen. 0 valóban mindenből verset csinált. Gyakran