Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

A „Felhők" eredeti kiadásának lenyomata

Felhők 97 XVI. Itt állok a rónaközepén, Mint a szobor, merően. A pusztát síri csend födé el, Mint elfödik a halottat szemfödéllel. Nagymessze tőlem egy ember kaszál; Mostan megáll, S köszörüli a kaszát.... Pengése hozzám nem hallatszik át, Csak azt látom : mint mozg a kéz. És most ide néz, Engem bámul, de én szemem sem mozdítom Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom XVII Oh lyány, szemed Milyen sötét, S még is ragyog; Kivált midőn Reám tekintesz Ugy tündököl, Mint zordon éjben Villám tüzénél A hóhérpallos!