Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

70 Petöfi-Könvvtár Ezt a szellemet Goethe Mephistopheles alakjában helyezi bele költeményébe; Byron is megszemélyesíti. Lássuk, hogy fejezi ki az örök törvényt a Felhők költője: Midőn a földön még csak pár ember vala, Már meghalt az egyik a másiknak általa. Ábelt megölte Kain. Ha a világ végén majd újólag Két ember lesz a föld határain, Ők is bizonynyal igy egymásra rontanak. De itt nem állapodik meg. Képzelete a múltba száguld. Szeretné látni évmilliók fátyolán keresztül az ember származását. Egy villanás mutatja, hogy a költő a fajok harczára gondolt, mely hosszú fejlődés után az embert hozta létre. De vájjon miből lett az ember, hogy ilyen ösztönöket hozott magával a világra? És miből kellene újra születnie, hogy jobb legyen ? Vad gyűlölet hatja át azt a négy sort, mely ezt kifejezi: S az, aki megmarad ott, Nőül fog venni egy vadállatot. Talán e vadállatnak méhibíil A réginél szelídebb emberfaj kerül. Az iszony és gyűlölet perczében is, bár pusztulásra tartja érdemesnek az emberiséget, az utolsó sorban mégis a javítás gondolota kerekedik felül. Az örök törvény nem biztatja semmi jóval. Agya