Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

38 Petőfi-Könyvtár Mi van abban a birodalomban ? Mi vár ott reánk? Feleletet követel a lélektől. De a lélek, az ember halhatatlan része, csak képzeletben tudja követni a madár röptét Ha tovább akar röpülni a föld határán, lezuhan a magasból. Mi hát az ember? Nyomorult lény. Erőfeszítései hiábavalók. Megnyílik előtte az élet fényes, nagyszerű perszpektivája; de útja közben megbotlik az első kőben s nem tud tovább hatolni. Ugy kezdődik tehát a szín, mint Goethe és Byron költeménye. Faust áttanul minden tudományt, beleőszül és érzi lelkében az űrt, hogy semmit sem tud. Felakar emelkedni a legmagasabb ismeretig. Megakarja állítani az időt, hogy új élettel és ifjúsággal foghasson neki. Szellemeket idéz tehát és eladja lelkét Mephistophelesnek, hogy bár egy pillantást vessen ama ismeretlen ország homályába. Manfréd is szellemeket idéz föl, hogy feleletet adjanak neki. Magánya fúriákkal van benépesítve, fogait csikorgatja a homályban, átkozza magát, jótétemény gyanánt kéri az őrültséget, szembeszáll a halállal; de az ismeretlen démon hideg keze visszatartja a megsemmisüléstől. De el nem adja magát. Nyomorult lénynek érzi magát és mégis istenhez hasonló akar lenni. Mit csinál a Felhők hőse? Csalódott mindenben. Ideáljai nincsenek. Eszményei elfakultak. Minden törekvésében összeroskadt. Nem sír és nem is panaszkodik. A szenvedélyt elárulja arcza.