Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

Felhők 33 szándékos; a költő benső sugallat folytán sorakoztatta egymás mellé az előtoluló eszméket. De a lángész öntudatlan sejtelme olyan egészet alkotott benne, melyben művészi bizonyossággal felfedezzük a drámai költeményt. Egy fenséges és megrázó monológ ez, melyet a költő az emberiség fülébe harsog. Ez a monológ egymaga tölti be a dráma valamennyi felvonását. Petőfi Könyvtár IV. 3